Eni

Álmokkal teli világ

Előszó: A történetem egy lányról szól, aki elvan a saját kis életében. És mindent megtenne, hogy elvált édesanyja boldog legyen. De vajon tényleg mindent? Az eddig gondtalan életébe, egyszerre fordul fel minden. Bele kell vágnia a nagy betűs életbe.


Isabella Swan vagyok, de mindenki csak Bellának hív. Az anyámmal, Renéevel élek Phoenixben. Egy kis városban. A szüleim elválltak. Az édesapám, Charlie, Forksban maradt, ahol születtem. Nagyon esős hely. Szinte soha nincs jó idő. Ez is egy ok, amiért nem sűrűn járok apámhoz. Persze, szeretem, de szinte nem is ismerem. Jóban vagyunk, de napi szinten nem tartjuk a kapcsolatot.
Szeretek Phoenixben élni. Az anyám próbál nekem mindent megadni. Egyenlőre nincsen új élettársa, legalábbis tudomásom szerint így van. Van egy férfi, akivel találkozgat, de azt mondta nincs köztük semmi… Egyenlőre …. Szeretném, hogy anyám boldog legyen. Bármit megtennék érte.
A mai nap elég fárasztó volt. Nagyon sok órám volt, a tanárok jól megkínoztak minket. Délután lementem a partra és ott tanultam. Szeretek ott lenni, nézni a tenger hullámait, hallgatni a gyerekek sikolyait, a sirályok hangját. Nyugalommal tölt el. Sokszor, mikor úgy érzem, minden el van veszve, csak lemegyek a partra és kizárom a külvilágot. Csak a nyugalommal törődöm. Ennek mindig meg lesz az eredménye. A barátaimmal bulit terveztünk az estére, de szerencsére elmaradt, mert sokan nem értek rá. Szeretek velük lenni, de nem vagyok az a bulizós csajszi. Nem sokára itt az érettségi, a végzősök bálja- jellemző, még partnerem sincs- a többi lány már mind azt tervezi, hogy milyen ruhában menjen. Nekem fogalmam sincs, de nem is igazán törődök vele… Ma délután csörgött a telefonom. Valaki rejtett számon hívott, de felvettem. Az egyik osztálytársam, Matt volt az. Elhívott este a Phonix - Grill-be. Ez az a hely, ahol a helyi fiatalok részegre isszák magukat, annyit buliznak amennyi a csövön kifér és csak egyszerűen jól érzik magukat. Sokat járunk ide a barátaimmal, de persze ránk csak a mondatnak az a része igaz, hogy jól érezzük magunkat. Vidám társaság vagyunk. Én nem szeretek a középpontban lenni. Inkább meghúzom magam valahol, de persze a jó dolgokból nem maradok ki.
Nem tudom mit akarhat Matt, de 10perc múlva megtudom, persze ha nem kések el. Indulnom kell.
- Szia Bella! Hogy vagy? – kérdezte kedvesen, és intett, hogy foglaljak helyet. Illedelmes fiú volt, ha épp nem voltak vele a többiek.
- Hy Matty! Jól vagyok, köszönöm. És te? – Én is próbáltam kedves lenni.
- Én is megvagyok, köszi. Nem is sejted, hogy miért hívtalak, ugye? – Miért, talán gondolatolvasónak látszom? Hogy kérdezhet ilyet? …
- Nem igazán.
- Hát akkor elmondom. – Jó lenne… Kezdek kíváncsi lenni.
- Isabella Swan! Volna kedved eljönni velem a végzősök báljára? – Huh, hát erre nem gondoltam volna.
- Persze, hogy volna! Köszönöm! – Matt, jóképű, sőt… Matt nagyon jó képű. És még kedves is. Talán neki sem vagyok közömbös, ha már egyszer elhívott.
- Nagy kő esett le a szívemről! – Mindketten elnevettük magunkat.
Sokáig beszélgettünk. Észre sem vettem, hogy így elment az idő.
- Nagyon jól éretem magam, de sajnos mennem kell! Köszönöm Matt!
- Talán egyszer megismételhetnénk.
- Az jó lenne. Akkor majd találkozunk.
- Rendben.- Mondta és egy apró csókot lehelt az arcomra. Először megdöbbentem, de aztán rámosolyogtam és tovább indultam. Mire hazaértem már nagyon fáradt voltam, ledőltem az ágyamba és már aludtam is.
„-Bella, Bella kelj már fel! – kiáltozott lentről az anyám.
-Jövök már! – mindig nehezen kelek fel.
- Kicsim, beszélnünk kell! – Vajon mi lehet ilyen fontos?
- Rendben, mond.
- Kérlek, ülj le! – Ennyire durva?
- A múltkor meséltem neked Philről, tudod, nagyon jó lett a viszonyunk azóta és elhívott magával egy világkörüli turnéra. Nem szeretném, hogy egyedül legyél itthon, ezért kérlek utazz el apádhoz Forksba, csak amíg nem vagyok itthon.
- De, anyu! Biztos vagy benne, hogy elmész?
- Igen! Nagyon sajnálom.
- Nem, semmi baj. Majdcsak lesz valami. Remélem jól érzed magad.
- Van még valami.
- Talán már terhes is vagy tőle? – Na , jó , ez egy kicsit erős volt… - Ne haragudj, Anyu, csak eléggé hirtelen jött ez az ötlet és még azt hiszem fel sem fogtam.
- Még ma el kell utaznod Forksba!
- MA? – Ez még is csak egy kicsit korai.
- Kérlek, ne haragudj. Nekem mennem kell. Szeretlek, Drágám! Majd beszélünk! Minden nap telefonálok.
- Szeretlek, Anyu! Rendben! – Még egy utolsó búcsú puszit adott és kilépett az ajtón.
Miért? Eddig minden rendben volt az életemben. Miért pont most kell elutaznom? Amikor megismertem Matt-et? Amikor minden jó volt? El sem tudok búcsúzni a barátaimtól. Nem hibáztatom anyámat, neki is kijár a szórakozás, de… Áhh. Jobb, ha pakolok, mert 1 óra múlva indul a gépem.
Hamar kiértem a reptérre. Minden rendben ment.
Amikor leszálltam a gépről, apám már várt. Hát, persze, hogy a szolgálati kocsival jött… Apám rendőr.
- Szia Bella! Nagyon rég láttalak! Hogy vagy? Mekkorát nőttél..
- Szia Apu! Hát, igen már régen jártam itt. Sok minden megváltozott.
- Akkor, szerintem induljunk.
- Rendben.
Hamar hazaértünk. Amikor bementünk a házba, akkor azt hittem újra 5 éves vagyok. Minden ugyanolyan volt. Felmentem a szobámba, hogy lepakoljak és ott is minden a helyén volt. Teljesen megdöbbentem. Gondoltam lemegyek az apámhoz, hiszen van mit bepótolni. Elindultam a lépcsőn és egyszer csak nyilaló fájdalmat éreztem. Mindenem fájt, csak sikoltozni tudtam. Nem bírtam megszólalni. A fájdalom égetett. Még hallottam, amikor apám kétségbeesetten hívja a mentőket. Ezután csak arra ébredtem fel, hogy gyönyörű szobában fekszem. Nem , ez nem kórház. Hol lehetek?Ez furcsa. Mindent olyan jól látok és a hallásom is jobb. Mintha sokkal erősebb lennék. Mi lehet ez? Hirtelen egy kedves férfit pillantottam meg az ágyam mellett.
- Szia Bella! Kérlek ne ijedj meg. Én Dr. Carlisle Cullen vagyok. – Orvos. Ez nyugtató tényező volt, de eltörpült amellett, hogy itt fekszem valahol és senkit nem ismerek. Ráadásul kerekestül felfordult az életem. Minden más. – Gondolom nem tudod hol vagy.
- Jó Napot! A kórházban talán? – Ezt még én sem hittem el.
- Nem. Köszöntelek a Cullen villában. Nyugodj meg mindent elmondok. –Könnyű azt mondani. – Tudod, Bella, léteznek a világon más lények az embereken kívül. Ezt nagyon nehéz lesz elhinned, de én egy vámpír vagyok a családommal együtt. A létezésünkről senki sem tud. Mi nem ölünk embereket, állatvérrel táplálkozunk. Neked nagyon súlyos baleseted volt. Nem tudtunk megmenteni. Sajnos. Az apáddal nagyon jó viszonyban vagyunk, de még ő sem tud a kilétünkről. Úgy éreztem, nem hagyhatom, hogy elmenj. Ezért átváltoztattalak. Te is közénk való lettél. Gondolom tapasztaltad már, hogy sokkal jobb a látásod, a hallásod és nagyon erős vagy. Nos ez ehhez tartozik. Némi külső változáson is átestél. Ezt nagyon nehéz lehet most feldolgoznod. Mi mindenben segítünk neked, de neked is állatvérrel kell táplálkoznod, ha velünk maradsz. Persze dönthetsz úgy is, hogy eltűnsz és sok- sok emberrel végzel, ennek csak rossz vége lehet, de a te döntésed. Mi szívesen fogadunk, ha felkészültél, akkor bemutatnám a családomat.
- Állj, és mi van az apámmal?
- Ő úgy tudja, hogy meghaltál. – Nagyszerű.
- És nem is találkozhatok vele többet?
- Egy ideig biztosan nem.
- Értem. Most már szívesen látnám a családját is. És köszönöm.
- Mit köszönsz Bella?
- Azt, hogy nem hagyott meghalni. A v-vámpíroknak – nehezemre esett kimondani ezt a szót, de hamar megbarátkoztam az érzéssel. – örök életük van?
- Igen. Én a múlt héten ünnepeltem a 465. születésnapom.
- Huh, Boldog Születésnapot utólag is.
- Köszönöm.– Mondta. Mindketten elnevettük magunkat. – Akkor behívnám a családom.
- Persze.
- Ő Esme. A feleségem. – Csodás nő volt, látszott, hogy nagyon kedves.
- Szia Bella! Üdvözöllek a családunkban.
- Köszönöm!
- Ők itt: Alice és Jasper. – A lány biztos, hogy egy szeleburdi, aranyos és vásárlás mániás lány, a fiú is kedvesnek tűnt, bár kicsit csendes.
- Bella !! Te leszel a legjobb barátnőm! – Lemaradtam valamiről?
- Szia Bella ! Én is üdvözöllek. És ne haragudj Alice miatt. Tudod vannak olyan vámpírok, akiknek különleges képességeik vannak. Alice a jövőbe lát, Edward olvas az emberek gondolataiban, én pedig érzem és befolyásolhatom mások érzéseit.
- Áhh, értem.
- Még nem tudjuk, de lehet, hogy neked is van valamilyen különleges képességed.
- Bemutatom Rosaliet és Emmettet! – A lány egyszerűen gyönyörű volt, a fiú pedig olyan volt mint egy mackó.
- Felébredtél Csipkerózsika? – Nevetett Emmett, de rajta kívül senki más.
- És végül Edward. – Szóval neki nincsen barátnője. Amikor belépett a szobába hirtelen elállt a lélegzetem. Gyönyörű aranybarna szeme és haja volt. Ezt hívják úgy, hogy első látásra szerelem. Szeretem őt. Egyszerűen gyönyörű és elbűvölő. Ő sem igazán tudott megszólalni, ha jól láttam.
- Szia Bella! Hogy érzed magad? - Ez kedves tőle.
- Szia E- E- Edward ugye-e-e? – Jajj, ne! Teljesen leégtem előtte…
- Igen. – Mosolygott.
- Köszönöm jól vagyok, de még egy kicsit furcsa az érzés.
- Akkor majd én mindent megmutatok neked!
- Köszi! – Jól esett, hogy így törődött velem.
Körbevezetett a lakásban.
- Ez itt a szobád, az enyém pedig itt mellette. – Azért itt még nem tartunk, de később remélem lebontjuk a választófalat.
- Köszönöm.
- Szeretnél előbb pihenni, vagy mehetünk vadászni?
- Menjünk, essünk túl rajta.
Féltem az első vadászattól. Vajon milyen lesz?
- Mit kell csinálni? – Kérdeztem félénken Edwardtól.
- Nézd, ott van az az őz. Vesd rá magad és csak kövesd az ösztöneid.
Ezt tettem. Nagyon furcsa érzés volt, de nagyon jó. Olyan, finom volt. Mintha nem tudnék leállni, vágytam a vérre, úgy éreztem nem tudok nélküle élni. Csak a vért láttam mindenütt. Aztán véget ért. Egyszer csak eltűnt ez az érzés. Mint amikor, éhes vagy, teleeszed magad és abbahagyod az evést. Mintha jóllaktam volna.
- Na, milyen érzés volt? –Kérdezte Edward, amint visszamentem.
- Nagyon jó. Hogy csináltam? – Kérdeztem nevetve.
- Úgy mint, aki 1000 éve ezt csinálja… - Mosolygott ő is.
- Azért, addig még várni kell pár száz évet. Örökké valóság. Jó érzés ezt kimondani.
- Igen. Ha már itt vagyunk, szeretnék neked mutatni valamit. Van egy hely itt nem messze. Gyönyörű és szeretném, ha látnád.
- Rendben, menjünk. – És sétálni kezdtem.
- Ugye nem gyalog túrát tervezel?
- Miért, talán repülővel megyünk?
- Nem. – Nevetett. – Bella, mi vámpírok nagyon gyorsak vagyunk, mindig futunk.
- Áh, értem. Akkor nyomás. – És futni kezdtem. A fák csak elmosódott képek voltak számomra. Csodás érzés volt, csak úgy suhantam. Aztán odaértünk, arra a helyre.
- Megérkeztünk. – Mondta, Edward.
- Ez lélegzetelállítóan gyönyörű. – Egy csodás réten álltunk. Tele volt virágokkal, csiripelő madarakkal, fákkal, gyönyörű növényekkel. És, ami a legfontosabb nyugalom. Mintha csoda lenne. Gyönyörű.
Egyre közelebb értünk egymáshoz, majd Edward egyszercsak hozzám simult. Testünk szinte eggyé vált. Szenvedélyesen csókolt meg és én visszacsókoltam. Itt minden csodás. „
-Bella, Bella kelj már fel! – kiáltozott lentről az anyám.
-Jövök már! – mindig nehezen kelek fel.
- Kicsim, beszélnünk kell! – Vajon mi lehet ilyen fontos?
- Rendben, mond.
- Kérlek, ülj le! – Ennyire durva?
- A múltkor meséltem neked Philről, tudod, nagyon jó lett a viszonyunk azóta és elhívott magával egy világkörüli turnéra. Nem szeretném, hogy egyedül legyél itthon, ezért kérlek utazz el apádhoz Forksba, csak amíg nem vagyok itthon.
- De, anyu! Biztos vagy benne, hogy elmész?
- Igen! Nagyon sajnálom.
- Nem, semmi baj. Majdcsak lesz valami. Remélem jól érzed magad.
- Van még valami.
- Talán már terhes is vagy tőle? – Na , jó , ez egy kicsit erős volt… - Ne haragudj, Anyu, csak eléggé hirtelen jött ez az ötlet és még azt hiszem fel sem fogtam.
- Még ma el kell utaznod Forksba!
MI? Az álmom megismétlődik? Ez nem lehet. Meg voltam döbbenve. Felálltam, kisétáltam a konyhából, majd átléptem a bejárati ajtó küszöbét és őrülten futni kezdtem. A fák össze mosódtak körülöttem. Csak azt éreztem, hogy suhanok. Csodás érzes volt….


***
Kedves Eni!
Látom, te megmaradtál az eredeti sémánál, vagyis összekapcsoltad az álmot a valósággal, de ez nem baj, sőt! 
Lendületes volt a történet, izgalmas, bár néhányszor felvont szemöldökkel olvastam, hogy te jó ég... Ez nem a minőségre utalt, hanem a meglepődöttségre XD Neked is köszönöm, hogy megpróbáltad és kívánom, hogy még  sok ilyen művet sikerüljön összehoznod :)
xoxo
Lea

Hát ezt nem nagyon értettem…

Most Bella már vámpír volt, még mielőtt álmodott volna? Ha vámpír akkor miért is alszik?

Teljesen egybe volt tömörítve minden, ezért nem nagyon érthető. Annyira zsúfolt, néha elvesztettem a fonalat…

Join