Nana

Álmokkal teli világ

Előszó


Mindent megkaptam, amit egy ember, már elnézést vámpír megkaphat. Szeretetet ,szerelmet ,családot és nem mellesleg az örökkévalóságot. Nah meg azt, ami azzal jár , hogy a férjem a földkerekség leggyönyörűbb teremtése , a féltékeny ,dühös pillantásokat. Persze Jasper és Emmett is népszerű a lányoknál, és nem restellnék elszeretni őket Alicetől és Rosaliétől, de Rose elég kemény, így nem próbálkoznak az udvarlással, vagy épp Em elcsábításával. Jas pedig annyira világfájdalmas képet vág, hogy Jessica említette vagy 50 évvel ezelőtt, hogy csak messziről szeretik. Alice pedig vidáman és aranyosan viselkedik, így érhető, hogy sok fiú szívét megdobogtatja. De inkább azaz igazi ok, hogy a természetünktől fogva távolságot tartanak.




Történet


Hab. Az egész testem tiszta hab. De annyira megnyugtató. Lehet, hogy igaza van Edwardnak és tényleg habmániás lettem. Annyira hiányzik, mármint Edward, természetesen. Alice, az én idegesítő húgocskám kitalálta, hogy a tavaszi szünetbe a Cullen család férfi tagjai menjenek el egy hosszú vadászatra, a lányoknak pedig irány New York. Azon belül inkább a boltok. Szerinte jót tesz az, hogy ezen a héten egy kicsit másra koncentrálok, és nem Edwardra, hát szerintem meg nem. De őt ezt nem érdekelte és elráncigált. A telefonomat is elvette, mert csak azon lógtam, hogy elérjem szerelmemet. Először fel se vette, aztán egyszer felvette, de nem ő volt, hanem Emmett és közölte, hogy Edyke egy sztriptíz bárba ül Jasperrel és a jobbnál jobb bulákat, nézik, és ha ez még nem elég hozzá tette, hogy vagy 20 dolcsit odaadtak nekik. Persze nem hittem neki, és elküldtem melegebb éghajlatra. Erre ő közölte, hogy nem megy sehova, mert még kimaradna a buliból, és fel akarja venni kamerával azt, ahogy Ed vagy Jazz beadja a derekát az egyik csajnak. Ezek után csak a sípolás, aztán már fel se vették. Alicenál itt telt be a pohár és kitépte a telefonomat a kezemből. Most meg a fürdőkádba ülök, valami csicsás hotelbe. Nem teszünk mást csak butikba be, butikból ki, általában fejenként MINIMUM 10-20 szatyorral. Esme élvezte az elején, de a nap végére már neki is elege lett belőle. Alice és Rosalie persze minden percet kihasználtak ráadásul még élvezték is. Nem tudom, hogy hova teszik majd azt a sok ruhát.
TE
ATYA
ÚR
ISTEN!!
Hát persze, akkor házfelújítás lesz, vagy ami még rosszabb: költözünk. Alice nagyon fel van dobva, úgyhogy ez a variáció lesz. Nagyszerű!! Kíváncsi leszek mekkora házunk lesz, mert a forksinál, aligha lehet nagyobb. Bár a Cullen családról beszélünk, úgyhogy minden lehetséges. Éppen indulni akartam, hogy megkérdezzem az én energiabombámat, hogy helyes-e a feltételezésem, de hirtelen két ismerős kart éreztem a csípőmön. Magához húzott, és jó erősen megölelt. Aztán belecsókolt a nyakamba.
-Hiányoztál!- súgta a fülembe
-Mindennél jobban- súgtam vissza
-Helyes- éreztem, hogy mosolygott beszéd közben
-Nah tessék valakinek megint a fellegekbe az egója- grimaszoltam
-Mi az, hogy megint? Hogy érti ezt Mrs. Cullen?
-Tudja, Mr. Cullen, a férjem tisztába van azzal, hogy akármit is csinál, vagy mond, nem tudok rá haragudni rá.
-Igazán szerencsés férfi.
-Én pedig a világon a legszerencsésebb nő vagyok.- nem engedtem, hogy válaszoljon, inkább megcsókoltam. Szenvedélyes csók volt. Benne volt az, hogy 2 napja nem láttuk egymást, a hiányérzet, a féktelen szerelem.
-Szeretlek!- búgta a nyakamba
-Én is szeretlek!
-Örökre!- mondtuk egyszerre. Majd egy varázslatos csókban forrtunk össze. Keze cirógatta az oldalam .Én pedig összekulcsoltam a kezeim a nyaka körül .Éreztem, hogy többet akar és én is vágytam rá. De ezt természetesen Alice nem hagyta.
-Hagyjátok abba! Most!- dörömbölt az ajtón- Edward, te amúgy se lehetnél itt! Mégis, hogy kerülsz ide?! Jah, várj, ne mond, mert tudom. Mindegy, költői kérdés volt. Bella te szedd össze magad, vagyis inkább ne ,csak vegyél fel fehérneműt, majd én megmutatom, mit vegyél fel, és a hajadat is megcsinálom a sminkedről meg már ne is beszéljünk. Divatbemutatóra megyünk! Edward amit téged illet. Ruhát találsz a szekrényben. Hallottam, ahogy eltipeg a gardróbhoz. Egymásra néztünk szerelmemmel és nagyot sóhajtottam. Majd kikászálódtam a fürdőkádból. Magamra tekertem egy törölközőt majd kisétáltam. Mellettem egy hurrikán söpört el, mire rájöttem, hogy Alice volt az.
A ruhák a véget jelentették ebben az esetben. Elszörnyedtem, amikor megláttam mit is kell majd felvenne, nem értem miért nem felel meg Alicenak a póló, farmer. tornacipő összeállítás .A kollekció amit nekem szánt Mrs. „akkor is ezt veszed fel mert én azt mondtam” diktátor, valami… nem is találok rá szavakat. A felső egy egészen a hasam közepéig dekoltált, lila színű felső volt, amin flitterek voltak. Azt hittem ez a vég de rögtön meggondoltam magam amikor megláttam a mini farmer szoknyát vagyis az enyhe kifejezés, hogy mini .Ez ultra- ultra-ultra mini volt. Ehhez egy lila harisnya, és egy fekete vagy 8 cm-es magas sarkú. A tény, pedig az, hogy én ezt nem veszem fel, vagyis ha jobban meggondolom de felveszem, hiszen, ha Alice azt mondta, akkor az lesz. Teljesen felesleges vele vitatkozni. Időpocsékolás.
-Edward. Képzeld el mit akar rám…-adni Alice. Akartam mondani de a fürdőszobába senki sem volt.
-Edward!- kiabáltam. Az ajtóban megjelent az én drága hugicám. Villantott egy 1000 wattos mosolyt aztán rámutatott egy borítékra a fürdőkád szélén, majd becsukta maga után az ajtót.
Oda sétáltam, és a kezembe vettem. ,,Bellának” állt rajta. Megismertem, ezt az írást. Lendületes és egyedülálló.


,,Drágám!
Már most hiányzol, miközben ezt a levelet írom. Tudod, kimentél, Alice meglátogatott, azzal a céllal, hogy tűnjek el most azonnal. Mondtam neki, hogy lelépek csak szeretnék elbúcsúzni tőled. Aztán már a nyitott ablak előtt találtam magam. Nagy nehezen kiharcoltam, hogy egy levelet hagyhatok neked. Egy hét van még a szünetből, de találkozni fogunk 2 nap múlva Soraya és Jackson esküvőjén .A fiúkkal mi 1 nappal előbb érkezünk. Ti máma divat bemutatóra mentek ,és holnap vesztek ruhákat. Emm és Jazz lefog ütni az idegességem miatt. Igen, tudom, hogy te is vámpír vagy, de engem úgy neveltek, hogy védjem meg a nőket főleg életem értelmét. Annyira szeretnélek már a karjaimban tartani .Hihetetlen mennyire hiányzol minden egyes percben. Nem tudom, hogyan fogom kibírni még ezt a néhány napot nélküled.
ÉN nem tudom használni a KÉPESSÉGEM!
Szeretlek!
Edward”
Soraya az egyik barátnőm, rendes csaj és ha kell akkor segít amiben csak tud. Rose révén ismertem meg,és nagyon jó kapcsolatunk van .Ezt nem mondhatom el a fogadott húgáról, Amyről. Amy utál engem az első pillanattól fogva. Vagyis attól kezdve, amikor meglátta, hogy a látogatásra eggyel, több kocsival mentünk, de ez nem is érdekelte, hiszen lehettem volna egy ujabb testvér. Az is voltam csak arra nem számított, hogy Edward párja is egyben. Reménykedett, hogy nem így lesz, de minden kétsége elszállt, amikor Edward rögtön a parkolás után az én kocsimhoz jött, majd ajtót nyitott és majd egy rövid csók váltása után kézen fogva sétáltunk be. Világossá vált számára, hogy Edward megtalálta a párját és ez érthető módon nem tetszett neki. Komolyan, tiszta Tanya. Egyszer össze is fogtak, hogy szétválasztanak minket. Csak nem számoltak Alicevel, mert ő látta, üzent gondolatban Edwardnak és gyorsan leléptünk.
De mért emelte ki az ,,én” és a ,,képességem” szócskát?!
Hát persze, az ő képességével nem, de az enyémmel igen.
Egy elméleti pajzsom van ami megvéd a vámpírok kepésségeitől. Később kiderült, hogyha kiterjesztem, akkor a körülöttem lévő vámpírok tehetségét is megkapom, és akármikor használhatom ezeket. Ezt a pajzsot ki tudom szorítani az elmémből. Az elején nehéz volt kordába tartani az összes képességet, de sokat segített az egész Cullen család .Ha egy új erőt kapok, 1-2 napig elvonulok a legközelebbi erdőbe és meg tanulom kezelni.
Edward tudta, hogy képes vagyok gondolatba kommunikálni, ha erősen koncentrálok az adott személyre.
-Edward! Edward! Hallasz?
-Bella- jött a válasz pár perc után - Tudtam, hogy okos nő vagy és rájössz, mire céloztam.
-Haha, mondhatom nagyon vicces vagy!
-Bella, Bella kész vagy?15 perc múlva indulunk- dörömbölt az ajtón Alice.
-Pár pillanat és felveszem a ruhám!
-Akkor mit csináltál eddig?- nah most legyél okos Bella! Gondolkozz! Sohasem hazudtam valami jól, de most meg kéne erőltetni magam.
-Hahóóó!. Óh, tényleg még nem is válaszoltam.
-Hátt…izééé…tudod a levelet, olvastam.
-Értem, akkor siess. Mert még a sminked és a frizurád hátra van!
-Oké!
-Edward, figyelj nekem mennem, kell, mert készülődünk.
-Bella lenne itt valami-, nem tetszik nekem ez a hangnem
-Mi?
-Tudod, hogy nagyon szeretlek ugye?- ez egyre jobban nem tetszik
-Igen, tudom. Ahogy én is.
-Változott a program.- most mér, csinálja?
-Edward, bökd már ki!
-Előbb oda érünk az esküvőre.
-Pontosan mikor?
-Körülbelül 5 perc múlva.
-Gondolom nem ezért beszélsz pár szavas mondatokban, igaz?
-Jobban ismersz, mint bárki
-Szóval?
-Hallom már a gondolataikat. Kiderült, hogy Tanya az elmúlt években a legjobb barátnője lett Amynek.
-Összeillenek-, morogtam-, De gondolom még mindig nem ez a lényeg…
-Még mindig nem fogták fel, hogy csak a tiéd vagyok.- Itt esett le, hogy miről is beszél, szóval Edwardot akarják?! Nem. Nem adom. Ő az enyém. Csakis az enyém. Senki másé!!
-Nem!- súgtam gondolatban elhaló hangon
-Bella! Figyelj rám! Én csakis téged szeretlek érted?
-Igen
-Majd beszélek Jasperrel és Emmettel. Nem lesz gond. Emmették majd segítenek, mert tudják, hogy mindent megtennél a családért.
-Igen
-Ne aggódj! Nem lesz semmi baj!
-Persze!
-Szeretlek, Bella!- eddig bírtam kikapcsoltam a képességem.
Nem is fogtam fel, amit mond. Mért nem lehet nyugodt életünk? Mért nem tudják felfogni, hogy egymáshoz tartozunk. De én harcolok érte, nem veszek biztosra semmit sem!
Közben felvettem a ruhámat!
-Alice!- kiabáltam –Alice! Olyan lesz a frizurám és a sminkem amilyet te szeretnél. Nem szólok bele. Mondanám, hogy jó legyen. De biztos leszek benne, hogy annál jobb lesz!
-Bella, veled meg mi történt?- kérdezte, miközben a hajamat csinálta, már vámpírsebességgel. –De örülök neki!Végre rájöttél, hogy miről beszélek a kezdetek óta! Rosalie gyere! Tiéd a smink!
Rosalie is vámpírgyorsasággal dolgozott.
Eldöntöttem. Mostantól ez így lesz. Tökéletes ruha, smink, frizura!
Alice arcán egy jókora mosoly jelent meg. Gondolom látta az elhatározásomat.
A divatbemutató nagyon izgalmas volt. Kezdem ezt az egészet élvezni Én vettem a legtöbb ruhát. Volt is nagy meglepődés.
Este film nézéssel ütöttük el az időt. Jókat nevettünk a vámpírokon.
A reggeli vásárlásnál én pörögtem a legjobban! Aztán amikor Alice és Rose átesett a „jaj de meglepődtem” fázison, ők is velem élvezték. Megvettük a ruhákat és a kiegészítőket.
Amire hazaértünk már éjjel volt. Mind a négyünknek kisestélyink volt. Alicenak egy lila színű A alakú, mély kivágással és flitterekkel, Rosenak rózsaszín színű volt és tett egy fekete övet is hozzá, Esmének már egy visszafogottabb barna színű alapon ezüst rózsás volt. Az enyém volt a legkihívóbb, sötét lila és csak a combom feléig ért, mélyen dekoltált, spagetti pántos és a háta nagy részét nem takarta el. Ehhez egy térdig érő fekete csizmát vettem fel.
Miután mindenki végzett bepattantunk az én drágaságomba és tövig nyomtam a gázt. Kezdem érteni mért rajonganak a sebességért. A megszállottja lettem az tuti. Szerencsére 1 óra alatt odaérünk. Közben kiderült, hogy tényleg költözünk, de ez hihetetlen módon felvidított.
Az cseppet se tetszett már, hogy amikor beléptem Sorayaék háza ajtaján, mit láttam?
Tanyát épp félre löki Amy és rámászik Edwardra. Körülnéztem. Hol vannak Emmették? Megtaláltam őket egy-egy csinibabával a sarokba. Oké-oké. Mi folyik itt?!
Megfagyasztottam az időt. Mindenki mozdulatlanná vált. Elsétáltam Alice, Rose, Emmett, Jasper és Edward mellett és miközben elhaladtam megérintettem a vállukat. Ők így úgymond „újra éltek”. A fiúk elkezdtek felénk közeledni, mi meg hátráltunk hátra felé.
-Mégis mi volt ez?- tört ki Rose
-Van egy vámpír aki képes befolyásolni az akaratunkat. Jóba van Tanyával vagyis inkább lefeküdt vele párszor és megkérdte, hogy vegyen minket erre rá.
Hirtelen tömény haragot éreztem. Semmi mást. Kizárólag azt. Ezt Jasper is érzékelte
-Nyugodj meg Bella!
-Eszem ágába sincs!! Melyik az?- nem válaszolt egyik se.- Oké majd kiderítem.-és becsuktam a szemem. Ezt a képességet Eleazártól vettem át. Meg van. A fekete hajú, magas férfi. Elkezdtem közelíteni felé, de Edward lefogott.
-Kicsim ne csináld! Te nem vagy ilyen!
-Talán megszeretnél fagyni? Sec-perc alatt elintézhetem.- köptem a szavakat. Láttam, hogy Edwardnak ez rosszul esik. Leengedte maga mellé a kezeit, a fejét lehajtotta.
-Ha ezt akarod, tessék. Nélküled úgyse érne semmit se!
-Ezt, hogy érted?
-Arra a vámpírra nem hat az erőd, Bella-mutatott rá, egy barna hajú, alacsony nőre. Aki eddig mozdulatlanul állt. Aztán elkezdett felém közeledni.
-Honnan jöttél rá Edward?- kérdezte az idegen
-A többieknek a gondolataik is megfagytak.- válaszolta kimérten
-Bella, látom szépen használod az erőidet, megtanultad kezelni.
-Igen
-Egy elméleti pajzsom van, mielőtt még megkérded, hogyhogy nem dermedtem kővé.
-Értem
-Van egy rossz hírem.
-Mégis mi lenne az?
-Azt a szívességet kérték tőlem, hogy öljelek meg.
-Azt nem fogjuk hagyni.- állt elém Edward és rámorgott a nőre.
-Ekkora túlerővel szembe? Szerinted vagyok akkora bolond, hogy ráugrok? Nem , nem vagyok. Nincs is kedvem arra, hogy megöljelek. Nem tettél semmit se. Csak féltékenyek rád! Valljuk be van is miért, szóval én nem bántalak. További jó mulatást.- és eltűnt.
-Edward én annyira sajnálom, amit mondtam. Én tényleg nem gondoltam komolyan! Esküszöm! Kérlek, ne haragudj. Nem gondoltam komolyan. Esküszöm!-nem válaszolt csak rányomta az ajkait az enyémekre.
-Nem tudnék rád haragudni. Semmi esetben sem, és megértelek, a te helyedben biztosan én is ezt tettem volna.
-Szeretlek!
-Szeretlek!- közben vissza húztam az erőmet, és üdvözölték a Cullen családot vagyis kivéve minket, mi túl elfoglaltak voltunk.
-Bella, kérdezhetek valamit?
-Persze
-Emberek!- és elkezdett kiabálni .-Vagyis vámpírok .Szeretném itt előttetek megkérni Bella kezét, hogy mindenki tudja, hogy csakis, kizárólag őt szeretem.- aztán hozzám fordult.- Bella, hozzám jönnél feleségül tizenegyedszerre is?- olyan izgatott volt, a hangja mintha nem tudná a válaszom.








Befejezés


Ha valaki 60 évvel ezelőtt megkérdezte volna, hogy azaz álmom , hogy hozzá menjek egy vámpírhoz és a fizika törvényeit meghazudtolva éljek, hát a képébe röhögök.
De mára más a helyzet. Mert én itt találtam meg a helyemet, a vámpírok közt. Ahol létem szerelmével tölthetem az örökkévalóságot, egy gondoskodó családdal és néhány baráttal. Alicevel az én mindig mosolygós és vidám húgommal, Emmettel az én mackós bátyámmal, Roseval aki mindig megfontolt de ha arról van szó lekever egy taslit a párjának és Jasperrel aki jókat röhög a hangulatváltozásaimon. És a két vámpírral akik a szüleim helyett szüleim: Esme és Carlisle. A legfontosabb pedig : Edward .Igen. Létem értelme, és az a vámpíar aki, igen is rendelkezik egy lélekkel. Méghozzá egy gyönyörű lélekkel. Aki mosolyt tud csalni az arcomra akármi történik is, aki mindig ott van mellettem, és ha a halálról van szó akkor is kiáll mellettem. Mert igen, ez az ÁLMOM!


***
Kedves Nana!
Külön megkértél rá, hogy mondjak véleményt a történetedről, bár felesleges volt, mert én is így terveztem XD
Tehát: nagyon jó kis novella lett, különösen az eleje és a vége tetszett nagyon. Amikor beindult a cselekmény, volt, hogy elveszítettem a fonalat és újra kellett olvasnom pár bekezdést, de ettől függetlenül élvezhető írást hoztál össze nekünk :) Nem gondoltál még arra, hogy ezt az egész szerelmi-sokszöges témát bővebben is megírd? Szívesen elolvasnám kicsit bővebben is :)
További sok sikert kívánok neked és remélem, hamarosan hallok felőled :)
xoxo
Lea

DOBOGÓS!!! Ez az Emmett nem hazudtolja meg önmagát! Nagyon csodálkoztam Bellán, hogy mekkorát fordult az a csendes, „utálom a vásárlást”, kislány, aki volt… De tetszik J

Join