Tina

Álmokkal teli világ

Elena Wrightnak hívnak, napjaimat az iskolában töltöm és a délutánjaimat a kávézóban, ott dolgozom pincérként.Legjobb barátnőm, Bella is itt sürög, a főnököm kész agyrém, egy boszorkány, Breenek hívják, legalább 49 éves, de talán még több is.Az iskolában alig van barátom, inkább az a csendes, magának való lány vagyok,ezért értjük meg egymást Bellával, ő is ez a típus. Viszont Alice teljesen az ellentétünk, imád vásárolni és be nem áll a szája. David az, aki még velünk szokott lenni, ő Bella barátja. Bellát mindig is irigylem a csoki barna szemeiért és a göndör barna fürtjeiért, ami a derekáig ér. Alicenek vállig érő fekete haja van, amit reggelente mindig kivasal és a sírba kerget minket. Igen Bellával,Aliceszel és Daviddal egy lakásba élünk. A spórolt pénzünkből vettük meg a házunkat, talán azért is értjük meg egymást, mivel az én édesanyám és Bella édesanyja nagyon jó barátnők, Alice szülei börtönben vannak, David szülei pedig valahol a világ másik felében.
– Miss Wright?– szólított fel a tanár.-Nem igaz most azt sem tudom mi a feladat.
– Igen tanár úr?-kérdeztem meg mit szeretne. Első látásra kiszúrt és azóta engem feleltet minden órán, hogy a…. jó.
-Kérem jöjjön ki a táblához és oldja meg a feladott-szakitotta félbe az éppen készülő szitkozódásomat.
Miközben kisétáltam elhaladtam Jessica padja mellett akit már amikor megláttam gyűlőlök. Persze, hogy mit csinált? Kigáncsolt az a szemét hülye lány.
– Elena jól vagy?-jött oda hozzám Bella.
– -Persze csak bevertem a fejemet - amikor oda nyúltam a homlokomhoz, vérzett. Csak nekem van ekkora mázlim.
– Elena, te vérzel!-sikkantott fel Bella.
– Bella, kérem kísérje el Elenát az orvosi szobáig, utána pedig kísérje haza. Írok önöknek igazolást.
– Köszönöm Tanár úr - mondta Bella. Nagy nehezen kitámogatott a suliból és beültetett a kocsiba.
– Bella, hova viszel?- kérdeztem – Úgy volt, hogy az iskolaorvoshoz kell vinned.
– Elviszlek a kórházba, ott legalább csinálnak veled valamit.
– Értem, és köszi.
– Ááá semmiség - mosolygott rám.
– Viszont fel kell hívnunk Alicet és Davidet.
– Oké,de...Alice tisztára ki lesz.
– Tudom, de el kell, hogy mondjuk neki.
– Jó tudom mire akarsz kilyukadni, felhívom – Előkapartam a táskámból a telefonomat, mert persze, hogy a legalján volt, beütöttem Alice telefonszámát.
– Bella, Alicenek most nem órája van??-kérdeztem.
– Hiába keresel kibúvót akkor is felhívod! -parancsolt rám – Amúgy már nincs, beteg a fizika tanáruk ezért hazamehettek.
-De nagy mázlijuk van.-sóhajtottam fel. Egyszer lenne beteg a mi matek tanárunk, de neki szuper immunrendszere van.
– Helo Elena.-szólt bele Alice a telefonba.
– Szia.-köszöntem vissza neki. Mikor nyomtam meg a hívás gombot? Nem emlékszem rá… Na, de mindegy.
– Neked most nem órád van??-kérdezte.
– Öhhm hát tudod az volt, csak hát Jessica…
– Bökd már ki!! És mit csinált már megint az a lány??
– Amikor mentem ki a táblához elgáncsolt és vérzik a fejem.
– Mii??? normális ez a lány??Megfojtom, hogy tehet ilyet??Ez nem is ember, hanem valami szörnyeteg és a pokolból küldték fel.
– Nyugalom Alice, nem vészes, élek még, de Bella bevisz a kórházba. Öt perc múlva beérünk.
– Rendben, akkor ott találkozunk, addig is vigyázz magadra! Puszi - köszönt el.
– Oké, szia Puszi!!- és kinyomtam.
– Eli! Figyelsz??Kiszállunk még ma??- hadonászott az arcom előtt Bella.
- Bocsi, csak elkalandoztam. De már mehetünk.
- Vettem észre, akkor menjünk - Gyorsan kiszálltunk és elindultunk a kórház felé.
- Jó napot!! - köszöntünk a recepciósnak.
- Jó napot! Miben segíthetek? - kérdezte kedvesen.
- Amint látja bevertem a fejem és meg kéne nézni - válaszoltam. Jesszusom, ez nem látja milyen a fejem?
- Rendben máris hívom a doktor urat, addig kérem, foglaljanak helyett.
- Elena!! - Rontott be Alice az ajtón és a nyakamba ugrott.
- Kisasszony kérem ez itt egy kórház!! - szólt rá a recepciós Alicere.
- Elnézést - szontyolodott el Alice.
-A doktor úr két perc múlva jön - szólt a recepciós.
- Csajok én elmegyek wc-re - szóltam nekik.
- Oké,de siess, és ne ess össze!! - mondta mosolyogva Alice.
Végre egy kis nyugalom Alicenek ilyenkor is jár a szája. A wc-ben alig voltak legalább nem kellett várnom gyorsan elvégeztem a dolgom kezet mostam és visszaindultam a váróba.
- Felhívtam Davidot - mondta Bella.
-A doktor úr már várja, a második emeleten jobbra a negyedik ajtó - jött oda megint a csaj.
- Köszönöm - És elindultam a lépcső felé. Bekopogtam és bentről csak egy mormolást vettem ki, hogy
- Szabad!
Benyitottam és egy hatalmas szoba terült elém, egy íróasztal székkel,rengeteg polc volt teli könyvekkel és a szoba egyik fele tiszta üveg volt, pont az erdőre lehetett rálátni. Egyszerűen csodaszép volt a szoba. Az orvos egy 30-as körüli férfi volt, szőke haj és aranybarna szemek, fura ilyen színű szemeket még nem láttam. Magas és vékony volt, ha lehet egy férfira vékony szót használni.
- Jó napot! - köszönt az orvos.
- Jó napot!
- Foglaljon helyet, Doktor Carlisle Cullen a nevem.
- Köszönöm. Elena Wright - mutatkoztam be.
- Látom rendesen elrendezte a homlokát. Mi történt? - kérdezte.
- Elestem az iskolában és bevertem a fejem.
- Értem, jöjjön velem, lefertőtlenítem - elindult az ajtó felé, csak most vettem észre, hogy ebből a szobából három ajtó vezet valahova. Amikor benyitott a szobába rájöttem, hogy itt szokta ellátni a betegeket.
- Üljön le - És egy kényelmes székre mutatott - Most lehet, hogy ez egy picit csípni fog - valamit rányomott a homlokomra, ahogy mondta, csípett.
- Rendben, akkor most bekötöm és két nap múlva jöjjön vissza,hogy le tudjam cserélni a kötést.
- Köszönöm - Gyorsan még bekötötte a fejem és kikísért az ajtóig.
- Viszlát! - köszöntem el.
- Viszlát.
Elindultam lefele, de megszédültem,de valaki szerencsére megfogott. Mikor felnéztem rá elvesztem a szemeiben.
- Köszi - szólaltam meg. Bronzszínű haja van és aranybarna neki is a szeme, hófehér az arca,de nagyon gyönyörű.
- Szia, Edwardnak hívnak - köszönt.
- Hello, Elena vagyok - üdvözöltem.
- Jól vagy?- kérdezte.
- Persze csak megszédültem.
- Akkor jó viszont nekem mennem kell az apámhoz - mondta.
”Kár pedig én még elbeszélgetnék veled”- gondoltam magamban.
- Rendben, amúgy, hogy hívják az apád?-”Lehet, hogy az én kezelő orvosom nagyon hasonlítanak egymásra.
- Carlisle - válaszolta és elsuhant köszönés nélkül.
-”Na, ez remek, elijesztettem.
- Elena!! - hallottam meg Alice kiabálását.
- Itt vagyok, de ne kiabálj elvégre ez egy kórház.
- Ja, tényleg,bocsi - mosolyodott el.
- Mehetünk? - kérdeztem.
- Ja már rég rád várunk, amúgy mi tartott eddig? - kérdezte.
- Találkoztam egy nagyon-nagyon helyes pasival - válaszoltam mosolyogva.
- Na, ne már, hogy hívják,mennyi idős,ide jár suliba?? - halmozott el kérdésekkel.
- Edwardnak hívják, szerintem 17-18 éves lehet, és nem tudom, hogy ide jár-e suliba majd meglesem - vigyorodtam el.
- Ajánlom is este majd mesélj róla,de most menjünk, mert David már tiszta mérges.
- Ajj, Elena jól vagy?? - jött oda David és megölelt.
- Persze semmi gond csak hát egy darabig ide járok majd - mondtam mosolyogva.
- Értem biztos nagy élmény lesz - vigyorodott el.
- Akkor megyünk? - kérdeztem izgatottan.
- Alig várom,hogy otthon lehessek a meleg,puha ágyamban.
- Én ülök előre! - sikított fel Alice.
- Én meg vezetek! - ujjongott Bella.
- Akkor én hátra ülök -mondta David kevésbé vidáman.
”Tudom, hogy utál hátul ülni ő csak vezetni szeret.„
Hazafelé Alice és Bella veszekedését hallgattam végig, hogy melyik nap mikor ér rá. Daviddal néha egymásra néztünk, mi kimondottan utálunk vásárolni. Én csak akkor megyek elvásárolni, ha már nagyon muszáj.
- Elena neked nem kéne már új ruha? - kérdezte vigyorogva Alice.
- Nem - vágtam rá durván.
- Értem - mondta szontyolodva Alice.
- Bocsi Alice, de tudod,hogy nem szeretek vásárolni.
- Tudom,de itt lesz a nyár csak kell egy póló vagy szoknya vagy cipő - mondta.
- Hát... ha hazaértünk megnézem,de cipő az biztos,hogy kell. Szoknyát meg nem veszek fel.
- De Elena most láttam egy katalógusban gyönyörű szoknyákat és ki is néztem neked egy párat - kérlelt Alice.
- Alice nálad az egy pár szoknya egy halom és megmondtam, hogy nem veszek fel szoknyát!
- Megjöttünk!! - kiabált Bella
”A mi beszélgetésünktől zengett a kocsi. Gyorsan kiszálltam a kocsiból és berohantam a lakásba.10 perc után Bella kiabált fel az emeletre.
- Elena vendégünk van.
- Ki az?? - kérdeztem meg.
- Edward Cullen. -”Jött be az ajtón Bella.
- Mit keres itt?? - kérdeztem ijedten. De a szívem nagyot dobbant a neve hallatán. Már tudom teljesen belezúgtam.
- Nem tudom, de veled akar beszélni.-mondta vigyorogva.
-Szerinted van barátnője??-kérdeztem.
-Nem tudom ,kérdezd meg tőle.-válaszolta.
-Oké mindjárt lemegyek csak rendbe szedem magam.-mondtam.
-Oksi,szólok neki akkor.
-Elena, Elena!!! - rohant be Alice a szobámba. - Nem mehetsz le ilyen ruhában. - parancsolt rám.
-Miért mi a baj a ruhámmal? - kérdeztem értetlenül.
-Mindegy ez nem lényeg,de hoztam neked egy új nadrágot,pólót és egy cipőt.-
”És lerakott az ágyamra egy fekete csőnadrágot, egy kék pólót, ami virágmintás volt,de a cipőn lepődtem meg a legjobban tornacipőt hozott!!Legalább nem akar kinyirni. Valóban a cipő tetszett már most imádom fekete színű volt és bokáig ért.
-Gondoltam nem akarsz magas sarkút felvenni ezért tornacipőt hoztam. - magyarázta Alice.
-Semmi baj,sőt ennek nagyon örülök.
- Akkor jó én most megyek, hogy át tudj öltözni.
- Köszi - mondtam. Végre nem akar itt bent maradni, komolyan nem tudom, hogy tud ennyit beszélni. Bekapcsoltam egy kis zenét, hogy öltözés közben ne unatkozzak.
-Elena kész vagy már??- jött fel Bella.
-Öhm...persze már csak a cipőt kell felvennem.
-Oké, de siess nem valami türelmes srác. - mondta.
-Jóóó.
”Gyorsan felhúztam a gatyát, amivel egy darabig bajlódtam, mikor sikerült felvennem, a pólót is magamra húztam. A cipő hamar megvolt. Belenéztem a tükörbe és megláttam, hogy szanaszét áll a hajam. Te jó ég!! Megfogtam a fésűt és átfésültem a hajamat egy kétszer, utálom, hogy egyenes a hajam viszont a szőke színe az tetszik nagymamámnak volt szőke haja. Felkötöttem a hajam és így még valahogy kinézett. Elindultam lefele és már csak egy kocsi hangját hallottam az ablakból még ráláttam David kocsijára. Remek most meg elhúznak.
-Szia. - köszönt Edward.
-Szia. -”Ez mikor jött ide, hiszen még csak a lépcsőfordulónál vagyok. - Miért szeretnél beszélgetni?? - kérdeztem.
-Gondoltam elmehetnénk valahová. - válaszolta.
-Hát..nem tudom felőlem elmehetünk. De nem tudod, hol vannak a többiek? - kérdeztem.
-Elmentek be a városba. - mondta mosolyogva.
-De hiszen mindjárt bezárnak a boltok fél 8 van. - értetlenkedtem.
-Hát..nekem ezt mondták.-válaszolta.
-Jó hát,akkor menjünk.-mondtam.
”Elindultam lefelé, megkerestem a kulcsomat meg a táskámat.
-Mehetünk.-válaszoltam.
”Kinyitotta nekem az ajtót én gyorsan bezártam és mikor megfordultam egy fekete BMW-t láttam.
-Huuu ez a tiéd?? - kérdeztem.
-Igen.-válaszolta mosolyogva.
”Kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját. Milyen aranyos és udvarias, mint egy herceg. Lehet, hogy az én hercegem?? Biztos nem valószinűleg van barátnője. Mikor már 10 perce csöndben mentünk valamerre meguntam a csendet.
-Hova megyünk??-kérdeztem.
-Hozzánk.-válaszolta mosolyogva.
”Remek beakar mutatni a családjának?
-Értem.
”Még öt perc autózás után leparkolt egy háromemeletes ház előtt a déli részén csupa üveg volt. Egyszerűen gyönyőrű, egy világosbarna hajú nő állt kint, hosszú haja volt és neki is egyenes a haja. Arcából sugárzott az öröm.
-Szia, Esme Cullen vagyok. - mutatkozott be.
-Öhm..Szia,Elena Wright vagyok.
-Nyugodtan tegezz. - nevetett fel.
-Hello. - köszönt az orvos. Mi már ismerjük egymást.
-Igen. - nevettem fel.
”Egy mackós szerű srác jött ki és egy szőke hajú lánynak a kezét fogta. A lány gyönyőrű szőke haja van ami a bordááig ért. Aranybarna a szeme a srácnak a lánynak pedig kék. A srác nagyon magas és nagyon-nagyon izmos volt.
-Hello, Rose vagyok. - jött oda a lány és megölelt.
-Szia, Elena vagyok.
-Hello, Emmett vagyok.
-Szia, Elena.
”Csak most vettem észre, hogy Rose terhes.
-Gratulálok. - mosolyodtam el.
-Köszi. - tette rá a kezét a hasára.
-Kislány vagy kisfiú?- kérdeztem.
-Kislány. - mondta mosolyogva.
-Szerintem menjünk be, mert hideg van itt kint.
”Bent csodaszép volt a nappali, barnás szinű volt a fal, fekete bőrkanapé volt a szobában. Volt egy zongora is egy emelvényen ami az ablak melett volt. Két hosszú lépcső vezetett fel az emeletre és a lépcsők közt volt egy nagy ajtó, egy kicsit beláttam és rájöttem, hogy az a konyha.
-Foglalj a helyett. - szólt Esme.
-Köszönöm. - válaszoltam.
-Mesélj magadról.-kérlelt Rose.
-Hát, Phoenixben születtem 1993 május 10.-én. Van egy öcsém aki az édesapámmal él, a szüleim 10 éves koromban elváltak és apa elvitte Adamet magával, ők most Phoenixben élnek, anyával nem szerettünk ott élni ezért költöztünk ide Forksba.
-Sajnálom, hogy elváltak a szüleid. - mondta Rose. - Viszont szoktál találkozni az öccséddel??
-Legutóbb karácsonykor volt itt egy napot. - válaszoltam.
-De hiszen az már 4 hónapja volt. - mondta Esme.
-Igen, de édesapám nagyon anya ellen akarja forditani.
”Most vettem észre, hogy a fiúk elmentek.
-Hol vannak a többiek?? - kérdeztem.
-Azt hiszem elmentek a garázsba. - válaszolta Rose.
-Maradjatok csak beszélgetni addig én készitek vacsorát. - mondta Esme. - Elena te is itt maradsz??- kérdezte.
-Hát nem tudom.
-Naa maradj itt. - könyörgött Rose.
–Igen elfogadom. - válaszoltam.
-Rendben. - mondta Esme.
” És eltűnt az ajtó mögött.
- Na, de most mesélj magadról. – nyagattam Roset.
-Hát, hogy is kezdjem 1990-ben születtem Kaliforniában. Van egy nővérem és egy húgom. A szüleim 5 éve meghaltak autóbalesetben, ezért a húgom a nővéremnél él.
-Sajnálom a szüleid. - mondtam. - Mesélj a családotokról. - kérleltem.
-Rendben, amint láttad Emmett és én egy pár vagyunk. Edwardnak pedig nincs barátnője. Carlisle és Esme is egy pár és ők azok, akik összetartják a családot a legrosszabb időben is.
-Értem, de hogy hogy nincs barátnője Edwardnak?? – kérdeztem
-Nem tudom, de kérdezd meg őt. - mondta.
- Lányok kész a vacsora, spagetitt készitetettem. Szereted ugye Elena? - kérdezte.
-Persze és köszönöm. - válaszoltam.
-Ugyan semmiség.
-Lányok nekem el kell mennem egy sürgős eset miatt behívtak a kórházba. - mondta Carlisle.
-Rendben. - mondta Esme és megpuszilta Carlisle arcát.
-Elena eljössz beszélgetni? - kérdezte Edward.
-Persze. - mondtam mosolyogva.
”Felmentünk az emeletre és onnan még egy lépcső vezetett fel, arra vettük az irányt ,a harmadik emeleten csak három ajtó volt,az utolsóhoz mentünk. Benyitott és egy gyönyörű szoba tárult elém, szembe az ajtóval a fal helyett üveg volt ami az erdőre nyilt és látni lehetett a folyót ami ott csordogált. A másik fal tiszta polc volt és a polcok teli voltak cd-kel és könyvekkel meg persze egy cd lejátszó is volt ott. A másik oldalon volt egy iróasztal ott volt a gépe. Nem volt ágy csak egy fekete bőrkanapé. Ez fura azon a kanapén alszik?Nem néz ki valami kényelmesnek alvásra.
-Nincs ágyad? - kérdeztem meg tőle.
-Nincs. - mondta furán.
-Mi a baj? - kérdeztem meg.
-Valamit el kell mondanom. - mondta szemlesütve.
-Mi az? Mond csak bátran. - próbáltam bíztatni.
” Egy kő volt a kezében és azt porrá zúzta. Ledöbbentem és nem birtam megszólalni. Ő most akkor mi, mert egy ember ilyenre nem képes.
-Ezt,hogy csináltad?? - kérdeztem meg 2-3 perc gondolkodás után.
-Ezt majd elmesélem,de most mondanom kell valamit.
-Mond csak. - próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra, de még mindig le voltam döbbenve.
-Én szeretlek. - bökte ki.
-Én is. - mosolyodtam el.
”Soha nem hittem, hogy ilyet mondok valakinek és ilyen könnyű kimondani. Mellém ült és felém hajolt, meg akart csókolni, de persze, hogy Emmett most jött be.
-Bocs, zavarok?? - kérdezte hatalmas mosollyal az arcán.
-Igen zavarsz. - mondta durván Edward.
-Hagyd csak, hadd mondja el. -csititottam Edwardot.
-Jajj már most szeretlek húgi. - mondta Emmett.
-Na mit akarsz Emmett?? - kérdezte Edward kicsit finomabban.
-Gondoltam játszhatnánk társast. - nevetett fel Emmett. - És persze az én szabályaim szerint.
-Na azt már nem. - morgott fel Edward.
-Na de öcsi én úgy szeretnék társasozni. - nézett boci szemekkel Emmett.
-Milyenek a te szabályaid?? - érdeklődtem.
-Durvák és ... - mondta Edward. De Emmett beleszólt.
-Tiszteségessek és nincs semmi durva benne. - mondta.
-Na ..te meg a tisztesség. - dörrent fel Edward.
-Akkor jöttök játszani? - kérdezte gyerek arccal.
”Rose is bejött a szobába, de nem tudom mikor teljesen elvarázsol a mellettem ülő személy.
-Én nem. - vágta rá Rose és Edward.
-Bocsi Emmett, de akkor én sem. - mondtam.
-Jajj, milyenek vagytok elrontjátok a vám..ühm ember napját.
”Vám?? Ez mit jelenthet és erre a szóra miért nézett Edward úgy Emmettre, hogy menten megfojtja és Rosenak pedig égtek a szemei, de szomorúság is rejlett benne.
-Ühm tudom akkor én most megyek. - mondta Emmett elszontyolodva.
-Megyek én, elfáradtam már. - mondta Rose.
”Megöleltem és ő egy puszit nyomott az arcomra.
-Jó éjt. - mondta Emmett és Rose, de Emmett nagyon nevetett.
-Jó éjt. - mondtuk Edwarddal.
-Meg lesz. - kiabálta vissza Emmett.
-Nekem mennem kéne azt hiszem. - mondtam.
-Nem akarsz itt maradni?? - kérdezte Edward és boci szemekkel nézett rám.
-Nem tudom, otthon van minden cuccom. – mondtam
-Ez megoldható. - mosolyodott el.
-Hát..akkor szívesen. - mondtam.
-Akkor szólok Esmének, mindjárt jövök addig nézz csak körül. - És kiszáguldott a szobából. Elég sok cd-je van és csak régi cd-k a könyve is régiek.
-Na jössz?? - jött be Emett a szobába Rosesal.
-Hova?? - kérdeztem.
-Hát.. enni. - vigyorodott el Rose.
-Ja..nem hiszem, nem vagyok éhes. – mondtam
.-Ez most komoly?Te nem vagy éhes? - kérdezte Rose.
-Rose szívem nem mindenki éhes minden percben. - nevetett fel Emmett.
-Jól van Emmett. - mondta Rose és elment.
-Most mi rosszat mondtam? - kérdezte tőlem Emmett.
-Talán ne célozgass arra, hogy sokat eszik. - mondtam.
-De én nem arra gondoltam, hogy kövér. - sajnálkozott.
-Akkor menj utána és mondd meg neki, meg fogja érteni. - És kitoltam Emmettet a szobából.
-Kössz húgi. - kiabált be, mivel becsuktam előtte az ajtót.
-Nem tudod,hogy mi történt?? Lent Rose kiabál Emmettel. - kérdezte meg Edward.
-Hát Emmett rosszul fogalmazott és Rose félre értette. - mondtam.
-Értem, de Emmett már csak ilyen. - nevetett fel Edward.
-Öhm hol fogok aludni?? - kérdeztem meg.
-Jah igen, Esme most pakol a vendégszobába, de addig még mondanom kell valamit.
-Mit szeretnél?? - kérdeztem igazi kiváncsisággal.
-Gondolom észrevetted, hogy nem vagyunk valami átlagosak.
-Igen, elég gyorsak vagytok és erősek. - mondtam.
-Igen és nem is vagyunk emberek.
”Mi van?? Ő most akkor nem ember?? Ez csak egy álom?? Üssön fejbe valaki. Ha nem ember akkor mi?? Pedig olyan kedves és teljesen belezúgtam és ő is szeret.
-Akkor mik vagytok? - kérdeztem kicsit félve.
-Vámpírok. - rontott be Emmett.
-Emmett!! - dörrent rá Esme és Rose nyakon vágta.
-Mi?? Ti vámpírok vagytok?? És embereket öltök?? - kérdeztem már remegve.
-Igen azok vagyunk, de nem ölünk embereket. - mondta Carlisle.
-Akkor?? - kérdeztem meg.
-Állatokkal táplálkozunk, ezért vegetáriánusoknak nevezzük magunkat.
-Értem.
-Nem félsz tőlünk? - kérdezte Emmett.
-Miért, kéne? - kérdeztem meg.
”Nem értem miért kéne félnem tőlük, nem bántanak embereket.
-Imádom ezt a csajt. - mondta Emmett.
”Odajött hozzám és megölelt.
-Emmett talán nem kéne megfojtanod. - szólt rá Esme.
-Ohh bocsi Elena. - sajnálkozott.
-Semmi baj. De lenne egy kérdésem - és Rosera néztem. - Te is vámpír vagy? - kérdeztem meg.
-Nem, tudod, ha vámpír lennék, nem lehetne gyerekem ezért, ha megszületett a gyerekünk, akkor Emmett átváltoztat.
-Ohh.
”Ennyit birtam kinyögni.
-Biztos álmos vagy már. - jött oda hozzám Esme. - Gyere megmutatom merre van a szobád.
-Vigyázz nehogy egy csúnya-csúnya fiúcska megzavarja az álmodat. - kiáltott utánam Emmett.
-Ne foglalkozz vele ő már csak ilyen, a család bolondja. - mondta Esme.
”Edward szobája melett volt az én átmeneti szobám. Fehér színe volt a falnak és az egyik oldal teli volt szekrényekkel, a másik oldalon volt az ágy. Francia ágy volt, aranybarna színű ágyneművel, pont olyan árnyalatú volt,mint Edward szeme.
-Akkor én nem is zavarok, a fürdő ott van. - mondta Esme és egy ajtóra mutatott. - Pizsamák a harmadik szekrényben vannak válassz csak magadnak nyugodtan.
-Köszönöm. - mondtam és megöleltem Esmét.
-Nincs mit aranyom. - És kiviharzott a szobából.
Nem volt kedvem lefürdeni ezért kerestem egy pizsit. A harmadik szekrényben csak pizsomák és hálóingek voltak meg egy pár mamusz vagy papucs. Kivettem egy kék pólót és az ahhoz tartózó nadrágot. Gyorsan felkaptam és bebújtam az ágyba. Hamar elnyomott az álom. Edwardról álmodtam. Egy réten voltunk és egymás kezét fogtuk, elővett a zsebéből egy gyűrűt és az ujjamra húzta. Ez biztos csak egy álom,velem ilyen nem történhet. Ez túl szép, hogy igaz legyen. Reggel mikor kinyitottam a szemem Edwardot láttam meg, nem hittem a szemenek és megdörzsöltem, ekkor már csak egy fehér szobát láttam. Bellát megpillantottam egy széken.
-Mi történt? - kérdeztem meg ijjedten.
-Nem emlékszel semmire? - kérdezte meggyötörten Bella.
-Nem, miért mi történt?
-Autóbalesetet szenvedtél és kómába estél. - mondta sajnálkozva Bella.
-Mióta fekszek itt?? - kérdeztem.
-Két hónapja.
-Akkor semmi sem volt igazi. - mondtam már sírva.
”Annyit sírtam aznap, hogy így is aludtam el. Bella ott maradt velem és néha-néha Alice is benézett, de őt nagyon meggyötörte az állapotom. Mindent csak álmodtam, akkor ez egy álmokkal teli világ volt?


***
Drága Tina!
Nem értem, miért szóltad le a novelládat! Egész jó az ötlet, talán csak annyit emelnék ki, hogy nagyon sok hiba volt benne... :( Legközelebb, ha ilyesmivel próbálkozol, figyelj arra, hogy lehetőleg ne ismételd magad annyiszor! Ezt nem lecseszésnek szántam, csupán jótanácsként mondom, remélem, nincs harag érte :)
Ettől függetlenül nagyon ügyes voltál, és elismerésem, amiért belevágtál! Remélem, élvezted az alkotás folyamatát, mert szerintem ez a legfontosabb :)
Gyakorolj még sokat, és ha már tapasztaltabb leszel, tudom, hogy sokat hallunk még felőled :)
Sok sikert neked, és minden földi jót! ;)
xoxo
Lea

Egész jó lett, de rengeteg benne a hiba! A „volt” szócska nagyon sokszor előfordúl egy mondatban. Egyfolytában ismétled önmagad Pl: , egy világosbarna hajú nő állt kint, hosszú haja volt és neki is egyenes a haja. A másik fal tiszta polc volt és a polcok teli voltak cd-kel és könyvekkel meg persze egy cd lejátszó is volt ott.

Fogalmazási hibák!

Join