Florsie

Álmokkal teli világ

Egy újabb város. Amikor anyámra rájön, hogy „új helyeket akarok megismerni”, akkor apuval nekünk is mennünk kell. Most éppen egy kisvárosba akar költözni, még a nevét sem tudom megjegyezni.
- Mikor érünk már oda?- kérdeztem a kocsiablakon kinézve.
- Nemsokára, kicsim!- szólt apa. – Reggel hívtak, hogy megkaptam az állást. – örvendezett.
- Hol is fogsz dolgozni? –kérdeztem.
- Az ottani rendőrfőnök nyugdíjba ment és így is, hogy átmeneti munkát kértem, felvettek- anyám ezt a kijelentését egy jó nagy taslival jutalmazta.
- Ezt miért kaptam? – kérdezte.
- Mi az, hogy „átmeneti”? Hm? – mondta, anyám.
- Hát, ha megint rád ön a költözési mánia, akkor nekünk is menni kell.
- Innen nem fogunk elköltözni – erre apámmal elkezdtünk nevetni, az arcából ítélve nem értette.
- Mi ezen a nevetséges?
- Mindig ezt mondod, amikor költözünk- Válaszoltam. Az út további része derűs hangulatban telt.
Megérkeztünk. Elég szép helyre költöztünk. Jó nagy házunk van. Kétemeletes és még külön szobám is van.
- Ez lesz a tied- mutatott rá egy ajtóra anyám.
- Köszi- mondtam és beléptem a szobámba.
Gyönyörű volt, a lila és a fehér dominált az egész szobában. Laptopom is van. Húú. Lehet, hogy most anyám tényleg hosszútávra tervez? Lementem a lépcsőn, de a 3. lépcsőfokon megtorpantam. Anyámék beszélgettek a konyhában.
- Nem szabad megtudnia, hogy miért költöztünk ide.
- Miért? Most már jó lenne, ha megtudná az igazat!
- De összetörne a szíve, ha megtudná! Talán bolondnak nézne. Lehet, hogy már rájött. Elég sok jel utal rá.
- Talán nem tudja, hogy ezek a jelek mire utalnak.


Miről beszélnek? Rólam? Nem értek semmit. Anyám szélesen elmosolyodott, mikor meglátott a lépcsőn, ekkor láttam meg. Vámpírfogat. Kifutottam a házból, nem tudtam tovább bent maradni, az „ál” szüleimmel.


Csak futottam, nem tudtam merre. Csak beljebb és beljebb kerültem az erdőbe. Féltem, értetlenkedtem, hogy mit értettek a vámpír szó alatt. De ők nem öregednek nem? Két villogó szempár meredt rám a sötétből. Mintha egy nagy farkas vagy kutya lett volna. Már ugrott volna rám, de egy fiú rávetette magát. Megmentett. Nem láttam tisztán az arcát, csak a bronzvörös haját. Aztán már csak én és a sötétség maradtunk.


(Alice szemszöge)
Már egy hete, hogy látomásom volt egy lányról, aki karambolozik, majd kómába esik. Csak barna szemeire és hajára emlékszem. Az arca homályos.
- Alice, drágám! Elmegyünk vadászni?
- Igen, persze! –Mondtam,, az erdő szélén tartottam , amikor két erős kar megfogott. Ösztönből támadtam és az „elfogóm” mindjárt 20m-t repült a fák között.
- Drágám, mit csinálsz? –mondta Jasper és az erdő sűrűjébe futott. –Jaj, jól vagy?
Rádöbbentem, hogy mit csináltam. Saját bátyámat repítettem el. Gyorsan odafutottam hozzá.
- Bocsi, nagyon fáj? –kérdeztem, miközben a kezeit illesztette vissza a helyére.
- Annyira nem, de azt hittem előre láttad.
- Nem, bocsi! Egy ideje már nem nagyon látok semmit! –csak azt a lányt. Mondtam magamban. A látomásom szerint ő lesz Edward barátnője, ezért nem akarom vele megosztani.
- Kinek a barátnője? –kérdezte. El is felejtettem, hogy egy részét hangosan mondtam.
- Áhh, csak megláttam egy fiút a plázában és az ő jövőjét láttam.
Edward is velünk tartott a vadászatban, jót szórakoztunk. Majd egyszer csak megláttam a testvéremet, ahogy egy lányt cipel a kezében. Az ember tetőtől-talpig véres. Csak a barna haját lehetett kivenni.


(Bella szemszöge)
Már erősebbnek éreztem magam, így hát gondoltam kinyitom a szemem. A szobában sok ember volt, valamiről tanácskoztak, így hát inkább ájultnak tettettem magam.
- Nem kellett volna neki elmondani!- kiabálta egy női hang.
- Nem mondtuk el neki. Hallgatózott. Nem láttuk –Mondta anyám. Anyám?!
- Szerinted mire valók a vámpírérzékek? - kiáltott újra a női hang.
Most már muszáj volt kinyitnom a szemem.
- Bella, kicsim, hogy vagy? Nem fáj semmid?
- De, fáj a fejem, nem értek semmit. Ez a kész átverés show vagy mi?
- Igen az, a kabátunk alatt vannak a rejtett kamerák - mondta egy fiú és ezt a szőke lány egy jól irányzott ütéssel „jutalmazta”. Eközben egy szőke hajú férfi jött oda hozzám és vizsgálni kezdett, majd kijelentette:
- Most már kutya baja!
- Elmagyarázná végre valaki a dolgokat?- akadtam ki.
- Persze, tudod, kicsim mi vámpírok vagyunk és vérrel táplálkozunk. Kb. ennyi. Nem ölünk embereket, állat vérrel táplálkozunk. Bár ettől nem leszünk olyan erősek. – mondta a doki.
- És én miért nem láttam rajtatok, hogy öregednétek? –mondtam.
- Mert befolyásoltunk téged, eddig úgy láttad öregszünk, mert azt akartuk, hogy ezt lásd. Most már igazán látod, milyenek vagyunk - mondta apám. Tényleg! Most anyámék fiatalok voltak, kb. annyik, mint én.
- Kicsim, nekünk most el kell mennünk. El kell intézni pár dolgot. – mondta anyám.
- Rendben - csak ennyit tudtam kinyögni.
- Addig a Cullenek vigyáznak rád - mondta, de kik azok a Cullenek? Szerintem látta rajtam, hogy nem értem így hát felelt a kérdésemre.
- Ők - és mutatott végig a szobában lévő emberekre - Rosalie, Emmett, Alice, Jasper, Carlisle, Esme és Edward – Ő az! Ő az, aki megmentett. A bronzvörös hajú fiú.


***


Már 3 hónapja, hogy a Cullenekkel vagyok. A legtöbb időt Edwarddal töltöm. Ő olyan nekem, mintha a legjobb barátom lenne. Alice pedig a legjobb barátnőm. Edwarddal szoktunk sétálni, beszélgetni. Egy hullámhosszon vagyunk. Megmutatta a helyeket, ahol ő a legtöbb idejét tölti. Anyámék már egy ideje egy telefonhívást se eresztettek felém.
- Jössz, Bella? El fogunk késni! –kiabálta Alice. Rosaliék esküvőjére megyünk. Nagy buli lesz, mivel 300-400.-at tartják.
- Mindjárt kész vagyok! –kiáltottam vissza és már futottam is le a lépcsőn a habos- babos ruhámban a lépcsőn. Már Edward is ott volt. Karon fogott és hármasban indultunk az udvarra.


(2 óra múlva)


- Mennyi vámpír is van a teremben? –kérdeztem, már a házban. Ott volt ugyanis a lakoma.
- Hát, Alice rendezte, úgy hogy kb. 100-200.
- Hát, ez elég sok, és ha nem Alice szervezi? –kérdezősködtem.
- Akkor úgy 10-20 fő. –erre mindketten jót nevettünk.
- Mi lenne, ha most lelépnénk? –kérdezte Edward.
- Elmehetünk. –mondtam, miközben a szék karfájáról vettem le a pulcsimat.
Negyed óráig futottunk. Vagyis Edward futott a hátán velem. Egy rétre értünk. Ahogy a nap rásütött a virágokra, az olyan varázsos. Leültünk és csak néztük egymást. A pillantásával perzselt.
- Kérlek, csukd be a szemed - mondta Edward. És én teljesítettem a kérését. Egyszer csak mézédes ajkait éreztem a számon. Hihetetlen felfedezést tettem. Szerelmes vagyok. Méghozzá egy vámpírba. Ajka elvált az enyémtől.
- Szeretlek - suttogta a fülembe- mindennél jobban.
- Én is- válaszoltam és ajkunk újra egymásba forrt.
Kéz a kézben mentünk vissza a házba. Mikor leléptünk mindenki mosolygott és „Húú” jött az egyik sarokból. Ki más lehetett, mint Emmett?
- Mi lenne, ha megnéznénk egy vámpíros filmet? –kérdezte Emmett. Mindenki igennel válaszolt. Már annál a résznél tartottunk, amikor a vámpírtesók verekednek, amikor kopogást hallottunk. Megjött anya és apa. Gyorsan odafutottam hozzájuk, megöleltem őket. Elmesélték, hogy újszülött vámpírok támadtak meg egy ismerős családot és segíteni kellett.
Egész este filmet néztünk. El sem hiszem, hogy ez a valóság.


Felriadtam. Egy álom volt. Egy gyönyörű álom, ahol én voltam a legboldogabb, a legszerencsésebb lány.
- Charlie, gyere gyorsan! Felébredt! - mondta anyám könnyekkel küszködve- 3 hónapig kómában voltál. Karamboloztunk. Mi csak könnyű sérüléseket szereztünk.
Hát mégis. Álmodtam az egészet. Olyan mintha elvesztettem volna, egy részem, a boldog felét. Élhetem tovább az átlagos életemet.


(Edward szemszöge)
Bella 3 hónapja eszméletlen. A nevét Alice mondta.
- Gyere fiam! El kell mennünk. Nem sokára felébred! –mondta apám.
- Megyek!- mondtam és megsimogattam puha arcát s egy csókot nyomtam a homlokára.
(3 nap múlva)
A fák rejtekében voltam. Az én kicsi Bellámat néztem. Elköltöznek. Ahogy elhagyja a látókörömet. Soha többet nem láthatom. Még rajta voltak a gipszek. Elnéztem, ahogy a lány új kalandok felé veszi az irányt, nélkülem.


***
Kedves Florsie!
Nagyon tetszett, hogy új értelmet adtál a Twilightnak, bár a vége elég szomorú... De nagyon jó lett, a fantáziád lebilincselő olvasmányt alkotott meg nekünk :) Neked is gratulálok, és sok sikert a továbbiakban :)
xoxo
Lea



Florsie: Kicsit tömör, de azért jó lett. Nem szerettem volna a lány helyében lenni, amikor megtudja az igazat. Azt furcsállottam, hogy milyen hamar egymásba szerettek és ha már Edwardnak is tetszik, akkor miért nem megy utánnuk? Vagy mielőtt elmegy miért nem próbál közeledni hozzá, mert nem hiszem, hogy amint kijött Bella a kórházból máris csomagolnak és tovább álnakJ
Ezzel csak azt akartam kinyögni: Kár hogy nem teljesedhet be a szerelmük.
Join